A kvantumbizonytalanság (az előbb vázolt esetben) a protonok és neutronok energiájával kapcsolatos jelenség. Ahogy egy kvantumos objektum helye és impulzusa (sebessége) ugyanabban az időben nem határozható meg pontosan, az energiája sem adható meg teljes határozottsággal. Ez a bizonytalanság nem a mi mérőműszereink pontatlanságából származik, hanem az univerzum maga sem tudja, hogy egy adott pillanatban pontosan mennyi energia tartozik a részecskéhez. Elegendően rövid időre energia keletkezhet a „semmiből”, feltéve, ha az energia a megadott időn belül újra eltűnik. (Ez az időtartam a Planck-állandótól függ, tehát tényleg nagyon rövid.) Minél több energia jelenik meg ilyen módon, annál hamarabb tűnik el. A „semmiből” keletkezett energia általában részecskék képét ölti. Így jönnek létre az atommagot összetartó mezonok is.
Ezek a mezonok tulajdonképpen a semmiből keletkeznek, a kvantummezők vákuumfluktuációiból. Minden részecske egy antirészecskével párban jön létre. Ahelyett, hogy különálló kvarkok válnának ki a vákuumból, kvark-antikvark párok, azaz mezonok keletkeznek. De ezek a mezonok csupán nagyon rövid ideig maradhatnak életben. Éppen annyi ideig, amennyit a kvantumbizonytalanság megenged nekik. Ha az idő eltelt, a vákuumnak visszatérül az energiája, és a mezon eltűnik. Éppen csak annyi ideje marad, hogy két szomszédos nukleon (proton vagy neutron) között kicserélődjön. Ez a hatás viszon elég ahhoz, hogy összetartsa az atommagot. A mezonok rövid élettartama miatt a magerő csak korlátozott távolságra hat, s az atommagon kívül semmi sem érzékeli.