A tudatosság a szerves élet legutolsó és legkésőbbi fejleménye, következésképpen a legtökéletlenebb és legtörékenyebb is. A tudatosságból számtalan melléfogás származik, amelyek következtében az ember vagy állat hamarabb megy tönkre, mint szükséges lett volna. Ha az ösztönök fenntartó ereje nem lenne sokkal hatalmasabb, ha nem szolgálna egészében szabályozóként, akkor az emberiség minden bizonnyal tönkremenne a nyakatekert ítéleteitől, a nyitott szemmel való fantáziálástól, a megalapozatlanságtól és hiszékenységtől, röviden szólva épp tudatosságától: vagyis amazok nélkül emez már régen nem is létezne!