A közönséges embernek minden nemes és nagylekű érzés célszerűtlennek és ezért hitelt nem érdemlőnek tűnik: ha ilyesmiről hallanak, mindjárt cinkosan összekacsintanak, mintha azt akarnák mondani: -"biztos valami előnye származik a dologból, de az ember persze nem láthat át teljesen a szitán"- gyanakodnak a nemes lekű emberekre, mintha azok kerülőutakon akarnának előnyre szert tenni. Ha végül teljesen meggyőződnek az érdekek és a személyes haszon hiányáról, akkor a nemes lelkű ember nem egyéb a szemükben szegény bolondnál: megvetik örömeit és gúnyolódnak szemének csillogásán.