...csoki olvadós, csoki celofános, csoki mogyorós'. Nem folytatom tovább a Belga "nagysikerű" slágerét, de arra ez a sor is elég lesz, hogy bevezesse jelen bejegyzésem tartalmi mondanivalóját. Ássunk tehát mélybbre a csokoládé keletkezésének történelmében.

A csokoládé meglepő módon világunk történelmének is gyökeres része, bár valószínűleg sohasem derül ki pontosan, hogy kik és mikor jöttek rá, hogy a  Theobroma cacao-fa apró terméseiből, -amelyeket a növény hüvelye rejt- ízletes ital készíthető. Az első biztos feljegyzések i.sz. 600-ig vezethetők vissza a Közép-Amerikában található Yucatan dzsungelbe, ahol a maják ebben az időben már foglalkoztak a növény termesztésével. A cacao-fa termését nagy becsben tartották, a dél- és közép-amerikai kultúrák szertartásainak elengedhetetlen kelléke, valamint fizetőeszköz is volt. Egészen az európai hódításig az adókat kakaóban fizették. Értékét jól mutatja, hogy egy rabszolga ára mindössze 100 kakaóbab volt.

A XIII. századra az aztékok egész Közép-Amerikára kiterjesztették birodalmukat, és a meghódított területeken begyűjtötték az őslakóktól az adományokat - kakaóban. A XVI. században Montezuma azták uralkodó kedvenc italává vált a kakóbabból készült habos ital, amelyet chocolatl-nek hívtak - jelentése isten eledele. A legenda szerint Quetzalcoatl (a levegő ura) adta az embereknek. A szemeket pörkölés és őrlés után, folyadékkal vegyítve itták. Montezuma napi 50 adagot készíttetett csak önmaga részére és további 2000-et a királyi udvarnak, ami tekintve az elkészítés bonyolultságát, igencsak nagy feladatot rótt a szakácsokra. Az ital, amelyet többek között vanília, fahéj és chili hozzáadásával ízesítettek sűrű, keserű és csípős volt, éppen ezért a birodalomba érkező spanyol hódító, Hernán Cortés, kifejezetten kellemetlennek minősítette, de látva, mekkora értéket képvisel, mégis elrendelte a növény termesztését. A spanyolok főként cukor hozzáadásával tették kellemesebbé a chocolatl ízét, amelyet végülis olyannyira megkedveltek, hogy a mai Mexikó területén a nemesek kakaót hozattak rabszolgáikkal frissítő gyanánt még a misék idejére is. Chiapas püspöke emiatt kiátkozta őket, de hamarosan halálát lelte, egy tálka mérgezett kakaó által... Az első kakaóbab 1528-ban került Spanyolországba, amely mintegy 200 éven keresztül megőrizte magának a kincset, s csak uralma hanyatlásával jutott el más európai országokba is.

A spanyol kereskedelmi monopólium végének első jele volt, hogy Ausztriai Anna -nevével ellentétben- nem Ausztriába, hanem XIII. Lajos feleségeként a francia királyi udvarba hozta a kakaót, ami igen hamar közkedveltté vált a főurak és a jómódú polgárok köreiben. Olyannyira foglalkoztatta az embereket, hogy 1687-ben a Francia Akadémia kiadta a legoptimálisabb csokoládé receptjét, ami egészen a mai napig elismerten a legjobb csokoládérecept, ami a következő összetevőkből áll: 1 font pörkölt kakaóbab, 1 font cukor, 1 drachma fahéj, 2 drachma vanília.

A XVII. században Németországban, Belgiumban és Svájban is megjelent a chocolatl és igen hamar népszerűvé vált. Érdekes, hogy ezen országok csokoládéipara ma világhírű, ellenben az édességet sokáig uraló spanyolokéval. A XIX. században oly nagy mértékűvé nőtte ki magát a csokoládé fogyasztása szerte a világon, hogy az amerikai gyarmatok már nem tudták kielégíteni az igényeket. Új termőterületekre vitték a növényt, így került az afrikai Aranypartra, ami napjainkra Ghánát a világ első számú kakaóexportőrévé tette. Termelése jövedelmezőbbnek bizonyult az aranyénál, amire történelmünk során nem sok példa akad.

Így tehát eljutottunk a chocolatl-tól a boltokban kapható táblás milkáig, és szemtanúi lehettünk egy élvezeti cikk világhódító útjának, mely során egy luxustermékből a mindennapjaink során fogyasztott étel lett.