Ahogy most is, számtalanszor elgondolkodtam rajta, miből is áll a kezemben szorongatott sörösüveg vagy gumicukor külső rétegei által elrejtett, önnön valósága. Mert ugye nem képzelhetjük, hogy a sör sörmolekulákból, míg a gumicukor gumicukor-molekulákbó épül fel, bár néhányan -talán önhibájukon kívül- mégis rávágnák a fenti tézist az elébük tárt kérdésre válaszolván. Soron következő bejegyzésemben ezt a kérdést járom körbe, persze jóval apróbb méretekre levetítve, egész pontosan a relativitás-elmélet és a kvantumfizika egyesítési elméleteit vetvén ezúttal górcső alá.
Az egyesített elmélet irányába mutató kutatások egyik változata szerint egyre kifinomultabb elméletek végtelen sorozatával állunk szemben. Minden eddigi tapasztalatunk ezt a feltevést igazolja. Számtalanszor növeltük méréseink érzékenységét, vagy végeztünk új típusú megfigyeléseket, s eredményeink olyan jelenségekre világítottak rá, amelyeket a létező elméletek nem láttak előre. Értelmezésükhöz tehát haladottabb elméletet kellett kidolgoznunk.
Nem lenne hát túl meglepő, ha a nagy egyesített elméletek (GUT) jelenlegi nemzedéke tévesen jelentené ki, hogy az elektrongyenge egyesítési energia (100 GeV) és a nagy egyesítési energia (ezer millió millió GeV) közötti tartományban semmi, érdemben új jelenségre sem kell számítani. Minden további nélkül elképzelhető, hogy az anyag szerkezetének néhány olyan új rétegére fogunk bukkani, amelyek alapvetőbbek a ma „eleminek” tekintett elektronoknál és kvarkoknál.
A gravitáció azonban, úgy tűnik, határt szab az „egymásba skatulyázott skatulyák” sorozatának. Ha egy részecske elérné a Planck- energiának nevezett szintet (tizenkilenc nulla az 1 után), akkor tömege olyan koncentrált lenne, hogy a világegyetem többi részétől elszakadva picike fekete lyukat alkotna. Várható tehát, hogy az egyre kifinomultabb elméletek sorozata a növekvő energiák felé haladva elér valamiféle határt, s így az is várható, hogy létezik a Világegyetem végső elmélete. A Planck- energiát persze nagyon nagy távolság választja el a kb 100 GeV-tól, ami a jelenleg laboratóriumban előállítható maximális érték. A belátható jövőben nem lesz olyan részecskegyorsítónk, ami áthidalhatná ezt a szakadékot. A Világegyetem legkorábbi időszaka során azonban ezeknek az energiáknak is szerephez kell jutniuk.
„Úgy hiszem, komoly esélyünk van rá, hogy a korai Világegyetem tanulmányozása és a matematikai ellentmondás mentesség következményei még néhányunk életében elvezetnek bennünket a teljes egyesített elmélethez.” Stephen Hawking 
