Mostani bejegyzésemet Charles Darwin szavaival szeretném felvezetni, és remélem, hogy minél többetekben godolatokat indít majd magára, ahogy azt bennem is tette. Előzményként annyit, hogy a kaleidoszkóp egyik bejegyzése (isten dns) hatására feltúrtam néhány könyvet az itthoni könytáramban, úgyhogy több, hasonló bejegyzésre számíthattok majd a közeljövőben.
"Ha az embert egy természettudós szemével vizsgaáljuk, akkor - akárcsak a többi emlősállat esetében- azt láthatjuk, hogy szülői, szexuális, szociális és talán más ösztönökkel is rendelkezik. Az ember történeze is ezt támasztja alá, ha a többi állathoz hasonlóan szokásai alapján ítéljük meg. Ezen ösztönökhöz tartozik a szerelem érzése (és a szimpátia) vagy a jóindulat egy szóban forgó ügyben. Ha származásunktól eltekintünk, akkor más állatoknál is eglszen emberszerű jelenségeket láthatunk: néha magukat háttérbe helyezve segítenek és védelmeznek másokat, a saját kockázatukra"
És mindz gyökeresen ellentmond a természetes szelekció és evolúció alapgondolatával. Vagy mégsem? Mi tesz minket annyira különbözővé az állatoktól? Az eszünk? A lelkünk? A gonoszságra való hajlam? Számtalan kérdés felvetődött bennem a fenti idézet kapcsán, ám tény, hogy az ember természettudományos, más állatokhoz hasonló vizsgákatának szemlélete jelenti a modern evolúciós szemlélet lényegi elemét (szerintem). At ember az állatvilág része (ebbe kár is belekötni, s ugyanazok az evolúciós folyamatok alakították, mint a többi állatfajt. A kérdés tehát még mindig adott: mi tett minket annyira különbözővé, egyáltalán tényleg ennyire mások lennénk? Kíváncsi vagyok a kérdésről alkotott véleményetekre:)
