Alig néhány órával az ősrobbanás után meg is szűnik a hélium és a többi elem termelése. Az ezután következő mintegy egymillió éven át a Világegyetem csak tágul anélkül, hogy valami különösebb történne. Előbb-utóbb a hőmérséklet eléri a néhány ezer fokot, és az elektronok és atommagok energiája már nem küzdheti le az elektromágneses vonzást; megkezdődik az atomok képződése. A Világegyetem, egészében véve, tovább tágul és hűl, az átlagosnál valamivel nagyobb sűrűségű tartományokban azonban a gravitációnövekmény hatására lelassul a tágulás.
Sőt, idővel meg is fordul, és egyes tartományokban újra megindul az összehúzódás. Az összehúzódó tartomány a rajta kívül eső anyagtömegek gravitációjának hatására lassan pörögni kezd. Minél kisebbre zsugorodik, annál gyorsabban pörög. Amikor aztán elég kicsire zsugorodott a tartomány, olyan gyors lesz a pörgése, hogy ellensúlyozni tudja a gravitációs vonzást. Így jönnek létre a korong alakú, forró galaxisok. Más tartományok, amelyek nem kezdenek el forogni, ovális objektumokat alkotnak, ezeket elliptikus galaxisoknak hívjuk. Az ilyen galaxisokban a gravitációs összeomlást az ellensúlyozza, hogy az egyes tartományok a galaxisok központja körül forognak, miközben maga a galaxis mozdulatlan.
