Az 1900-as évek elején Max Planck német fizikus felvetette, hogy a fény, a röntgensugarak és más hullámok nem bocsáthatók ki tetszőleges mennyiségben, hanem csak bizonyos csomagokban, amelyeket kvantumoknak nevezett. Továbbá, minden kvantum bizonyos energiamennyiséget hordoz, amely a hullámok növekvő frekvenciájával nő, ezért elég nagy frekvencia esetén egyetlen kvantum kibocsátása is több energiát igényelne, mint maennyi rendelkezésre áll. Így a sugárzás a nagy frekvenciák tartományában csökken, a test tehát csak véges sebességgel veszíthet energiát.
1926-ig tartotta is magát a fenti megállapítás, ugyanis ebben az évben fogalmazta meg Werner Heisenberg híres határozati elvét. Egy részecske várható helyzetének és sebességének megjósolása érdekében pontosan meg kell mérnünk jelenlegi helyzetét és sebességét. Kézenfekvő módja ennek a részecske megvilágítása. A fényhullámok kisebb-nagyobb része a részecskén szóródik, s ez jelzi majd a helyzetét. E mérés azonban nem lehet pontosabb, mint a fény hullámhegyeinek távolsága, ezért a precíz méréshez rövid hullámhosszú fényt kell használni. Planck kvantumelméletének értelmében viszont a fény mennyisége nem lehet tetszőlegesen kicsiny: legalább egy fénykvantumot igénybe kell venni. Ez a kvantum azonban megzavarja a részecske pályáját, és megváltoztatja sebességét, mégpedig előre meg nem jósolható módon. Sőt, minél pontosabban mérjük a helyzetét, annál rövidebb hullámhosszú fényre lesz szükségünk, zaz annál nagyobb energiájú lesz az egy szem fénykvantum. A részecske sebessége tehát nagyobb mértékben torzul. Összegezve: minél pontosabban próbáljuk mérni a részecske helyzetét, annál pontatlanabbul mérhetjük meg a sebességét, és fordítva.
Heisenberg kimutatta, hogy ha összeszorozzuk a részecske helyzetének bizonytalanságát a sebességének bizonytalanságával és a tömegével, az eredmény sose lehet kisebb egy bizonyos számnál, amelyet Planck-állandóként ismerünk. Mi több, ez a határérték független a részecske sebességének vagy helyzetének megmérésére alkalmazott módszertől vagy a részecske típusától: Heisenberg határozatlansági elve a világ alapvető, kikerülhetetlen sajátossága.