Friss topikok

  • mente: @Squall: Csak egy jó tanács. Ha már szó szerint átveszel valamit egy könyvből (John és Mary Gribbi... (2015.04.08. 22:04) Inverz négyzetes szabály
  • Squall: Igen, elírás történt, és köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem. Javítva. (2011.05.09. 16:47) A fény útja
  • hoffmann: Számomra furcsa, hogy a gravitációval kapcsolatban valakinek ezek jutnak először az eszébe. Elmond... (2011.04.13. 22:30) Gravitáció
  • willem: Szia Squall! Nagyon érdekesek az írásaid, most olvasgatom őket, szerencsére meg is értettem eddig ... (2010.09.08. 17:51) Az elektromágneses kölcsönhatások természete
  • Dercsár: Ez tényleg jól szemlélteti a kvantumfizikusok helyzetét - a példában ők a Twilóiak. Azonban úgy vo... (2010.05.13. 23:53) A láthatatlan futball-labda

Fizika

Filozófia

A láthatatlan futball-labda

Squall 2009.07.12. 08:46

Az alábbi bejegyzés többségében nem saját kútfőből származik, hanem Leon Ledermanntól kölcsönöztem, de annyira elmés módon közelíti meg korunk részecskefizikájának problémamegoldási menetét, hogy mindenképp meg szerettem volna emlékezni róla néhány sorban. Itt jegyezném meg, hogy aki teheti, olvassa el a fenti úriember Isteni A-tom c. könyvét.

"A Twillió bolygón él egy intelligens faj. Többé-kevésbé hozzánk hasonlóan néznek ki, mindennapi életük is nagyjából olyan mint a miénk, egyetlen dologban különböznek tőlünk: a látószervük kis hibája miatt nem látják a pöttyös dolgokat. A dolog nem olyan rendkívüli, hiszen mi, földiek szintén rendelkezünk egy hasonló deflektussal, a vakfolttal. Amit azzal látni vélünk, igazából agyunk állítja elő, a képet környékéből logikusan folytatva tovább. Vagyis úgy vezetjük autónkat százhússzal, úgy végzünk agyműtétet, úgy dobálunk a cirkuszban égő fáklyákat, hogy amit közben látunk, annak egy része nem több valószínű tippnél. 

No és akkor jön a Twilióról egy jószolgálati küldöttség. Hogy a földi kultúráról benyomást szerezzenek, többek közt elviszik őket bolygónk egyik legnépszerűbb eseményére, a foci-VB egyik meccsére is. A házigazdák nem tudnak az ő vizuális furcsaságukról, eszükbe sem jut, hogy nem fogják látni a labdát, ők pedig ülnek a lelátón egyre zavartabb, bár változatlanul udvarias arccal... Előttük huszonkét rövidnadrágos ember rohangál, bele- belerúg az üres levegőbe, ütközik egymással, alkalmanként meghemperegve a füvön. Néha egy hivatalosnak látszó személy a sípjába fúj, akkor az egyik játékos kifut a pavilonhoz, ácsorog ott egy ideig, aztán a többiek feszült figyelmétől kísérve a feje fölé emeli és meglóbálja a két karját. Nagyritkán a kapus minden látható ok nélkül a földre zuhan, miközben a tömeg felmorajlik, a táblán pedig eggyel nő a másik csapat pontszáma. A twilióiak negyedóráig némán figyelik ezt a kultúrműsort, majd küldetésük szerint hozzálátnak az elemzéshez. Meg akarják érteni, mi történik a pályán. A kétféle mezből arra következtetnek, hogy két szembenálló csapat van. A játékosok mozgását diagramokon ábrázolva kiderül bizonyos területi munkamegosztás rugalmas, de viszonylag következetes határokkal. A pozícióknak természetesen nevet adnak, kategorizálják és összehasonlítják őket, és felfedeznek egy alapvető szimmetriát: az A csapat minden pozíciójának megfelel a B csapatban egy  közel azonos pozíció. 

Néhány perccel a meccs lefújása előtt a twilóiak már rendelkeznek egy sereg logikai következtetéssel a futball technikájáról és taktikájáról. Többszáz képletük és diagramjuk van, mind kellően igazolva statisztikai számításokkal, amelyek kétségtelenül igazak, mi azonban tudjuk, hogy nem ragadják meg a játék lényegét. És ebben a pillanatban megszólal egy bámész fiatal twilói kölyök, aki semmihez sem ért, csak jutalomból került a küldöttségbe a bolygó legjobb xüxsmi.játékosaként. -Tételezzük fel, -mondja kissé bátortalanul- hogy van itt egy láthatatlan labda.

-Hogy micsoda?-néznek rá az idősebbek összehúzott szemöldökkel. Míg az idősebbek arra figyeltek, ami a játék lényegének tűnt -a játékosok pályán elfoglalt helyérem a terület felosztására-, a bámész suhanc felfigyelt egy ritka és furcsa eseményre. Észrevette, hogy mielőtt a bíró pontot ítélt az egyik csapatnak, és épp kitörőfélben volt az ünneplés ricsaja, az elfekvő kapus mögött a hálón hátrafelé apró dudor jelent meg. A futballban kevés gól esik, így nem sok - és akkor is csak rövid ideig tartó - ilyen eseményt láthatott, de ahhoz épp elegendőt, hogy megfigyelje: minden ilyen dudor félgömb alakú. Innen adódott meglepő, de helyes következtetése a (számukra) láthatatlan labdáról.

A csoport megvitatja az új hipotézist, és bár tárgyi ellenőrzésre momentán nincs mód - közben a játéknak vége lett -, úgy döntenek, hogy további vizsgálatra érdemes. Előveszik diagramjaikat és statisztikáikat: össze lehet-e egyeztetni a láthatatlan labda létezését előző tételeikkel? Egyik vezetőjük megjegyzi: bizony előfordul, hogy egy-egy ritka esemény jobban megvilágítja a léneget ezer gyakorinál. És valóban: ahogy elemzésük halad előre, az összegyűjtött tényanyag kezd egyre világosabb rendbe szerveződni a feltételezett labda körül. Nemsokára már úgy érzik: ez a fura sportszer nemcsak lehetséges, de egyenesen szükséges is ahhoz, hogy megfigyeléseiknek értelme legyen. Ugyan nélküle is igaz minden szabály, amit levezettek a másfél óra alatt, de minek? Vele viszont a szabályok rendszere nemcsak igaz, hanem indokolt és logkailag szükségszerű is."

Ennyi lett volna az idézet, de szerintem a lényeg mindenki számára érthető: "Ismert tapasztalati tényeinket és szabályainkat (a természeti törvényeket) nem érthetjük meg anyagi hordozóik (a labda, vagyis a részecskék) ismerete nélkül, és viszont: logikailag helyes összefüggéseket kell találnunk és igazolnunk ahhoz, hogy a létező anyagi részecskékben a kellő önbizalommal hinni tudjunk."

Címkék: fizika

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://squall.blog.hu/api/trackback/id/tr851241348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

midiklan 2009.08.30. 15:23:00

10 eve olvastam a konyvet. Nem rossz.

Az utolso mondat jobban hangzana ugy, hogy hinni kell az emberi agy helyes itelo kepessegeben.
Ott van az egyfotonos interferencia kiserlet. Egyetlen foton is kepes interferencia mintat kirajzolni. Az ember agya azt mondja, hoho itt valami atveres van.
A kiserlet matematikai leirasahoz semmi masra nincs szukseg, mint a hetkoznapi eletben megismert hullamok egyenleteire.
A hullamokat mindig valamilyen sokasag gerjeszti, abban terjed valamilyen allapot.
Nos, a vakumban ugyan ez tortenik. A foton nem a nagy ures semmiben mozog, hanem egy Dirac-tengerben, vagy hur-tengerben, vagy egy szilard eter-racsban. Ezek mint ugyanazt a dolgot rejtik, a vakumot. Nevezhetnem Higgs ternek is. Nevezhetem 12 dimenzios brannak is. A 12 dimenzio csak annyit jelent, hogy a bran egyetlen racspontja ennyi fele szabadsagi foku mozgasra kepes. Semmi tobbet.
A Dirac-tengerben egy sokasak van, ami termeszetesen hullamzani tud. Innentol kezdve nincs semmi erthetetlen abban, amikor egyetlen foton is kepes interferencia kirajzolasara.

Dercsár 2010.05.13. 23:53:40

Ez tényleg jól szemlélteti a kvantumfizikusok helyzetét - a példában ők a Twilóiak. Azonban úgy volna teljes a hasonlat, ha a Twilói kultúrában nyoma sincs labdának, se semmi hasonló dolognak. Pláne olyannak, amit az ember a végtagjával mozgathat.
Na így következtesse ki az ifjú tudós, hogy van ott egy láthatatlan labda - nem csak nem látják, el se tudják képzelni.