Friss topikok

  • mente: @Squall: Csak egy jó tanács. Ha már szó szerint átveszel valamit egy könyvből (John és Mary Gribbi... (2015.04.08. 22:04) Inverz négyzetes szabály
  • Squall: Igen, elírás történt, és köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem. Javítva. (2011.05.09. 16:47) A fény útja
  • hoffmann: Számomra furcsa, hogy a gravitációval kapcsolatban valakinek ezek jutnak először az eszébe. Elmond... (2011.04.13. 22:30) Gravitáció
  • willem: Szia Squall! Nagyon érdekesek az írásaid, most olvasgatom őket, szerencsére meg is értettem eddig ... (2010.09.08. 17:51) Az elektromágneses kölcsönhatások természete
  • Dercsár: Ez tényleg jól szemlélteti a kvantumfizikusok helyzetét - a példában ők a Twilóiak. Azonban úgy vo... (2010.05.13. 23:53) A láthatatlan futball-labda

Fizika

Filozófia

A kert

Squall 2008.12.11. 22:16

Howard Phillips Lovecraft művei mindig is különleges helyet foglaltak el az "irodalmi értékrendszeremben". Akárhogy is próbálnám körülírni, az biztos, hogy ezen képzeletbeli lista igen előkelő helyét foglalná el valahol Tolkien és Poe körül, és ez igen nagy szó tekintetbe véve, hogy általában a szőr is feláll a hátamon a szépirodalom terminusába tartozó "remekművek" többségétől. Ennek okai egy külön bejegyzést is megérdemelének, ezért elég legyen most annyi, hogy kedvelem Lovecraft novelláit, ahogyan verseit is. Közel állnak hozzám úgy hangulatukban mind történetükben. Mivel épp tőle olvastam, gondoltam megosztom veletek írói munkásságának egy apróbb darabját (Magyar Attila tolmácsolásában).

Látom néha álmaimban a régi-régi kertet,
Hol izzó májusi napfény táncol, mint egy kísértet,
Hol a hajdan tarka virágok szürkén hervadnak el,
S omladozó falak között a tegnap szelleme kel.
A zeg-zugokban indák kúsznak, moha nő a tó körül,
A lugast gyom fojtogatja, hidegen elsötétül:
Csendbe merült ösvény ölén ritka, sovány fű fakad,
Az illatokat elnyomja a pusztulás doh-szaga.
E magányos, árva helyen élőlénynek nyoma sincs,
A bekerített csendben a visszhang sosem látott kincs.
Míg járok, s várok, s hallgatok, gyakran a kort keresem,
Mikor ismertem a kertet; kort, mit rég eltemettem.
Kutatom a régi napot, soha többé nem látom,
Érzem, mit tudtam egykor, míg szürkeségét bámulom.
Aztán szomorúság vesz erőt remegő lelkemen -
A virágok holt remények - a kert pedig a szívem.

 

Címkék: irodalom

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://squall.blog.hu/api/trackback/id/tr20818067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fruschka · http://kaleid.blog.hu/ 2008.12.15. 09:26:20

érdekes - Lovecraft engem soha nem tudott megfogni, pedig nagyon ajánlotta egy ismerősöm, talán túl nagy reményekkel álltam hozzá :)... valahogy a teremtményei nekem inkább viccesekne tűntek, mint félelmetesnek - meg valahogy kicsit idegesített is a folyamatos parázása :)...

viszont Poe-t én is nagyon szeretem, ő szerintem igazi mestere a borzongatásnak :)...
süti beállítások módosítása