Következő bejegyzésemben egy hatásos példát mutatok arra, hogyan lehet a fizikai törvényeket más helyzetben alkalmazni, mint amelyben eredetileg felfedezték őket. Egy olyan fizikai törvény, mint Newton gravitációs törvénye, univerzális igazság. Newton felfedezte, hogy az univerzum bármely két, tömeggel rendelkező objektuma erőt fejt ki egymásra. A két test között fellépő erő fordítottan arányos a távolságuk négyzetével: ez a híres „inverz négyzetes szabály”. Ahogy Newton rámutatott, törvénye segítségével meg lehet magyarázni, miért esik le az alma a fáról de azt is, miért kering a Hold a Föld körül. Mindkét jelenséget a Föld gravitációs hatása eredményezi. Habár a törvény egy abszolút, univerzális igazság, Newton maga sem tudta, mivel magarázza – nem volt modellje a gravitáció működésére. Valójában nem is próbálta megfejteni, miért is követi a gravitáció törvénye az inverz négyzetes szabályt. Einstein általános relativitás elmélete azonban olyan modellt állított a gravitáció működéséről, amelyből ez automatikusan következik. Ahelyett, hogy az általános relativitás elmélet megdöntötte volna Newton gravitációról alkotott elképzeléseit (ahogy sokan gondolják), Einstein megerősítette Newton elgondolásait, mert meg tudta magyarázni a gravitációs erőtörvényt.
A fent leírtakból következik, hogy bármely modellnek, ha meg akarja magyarázni a gravitáció jelenségét, meg kell jósolnia az inverz négyzetes erőtörvényt (ez azonban még nem jelenti, hogy egy ilyen elmélet végérvényesen igaz). Bármilyen új elmélettel és modellel állnak is elő a fizikusok, a bolygók Nap körüli kerinése nem változik meg és az alma sem fog visszahullni a fára.