A tegnapi és a mai napon volt szerencsém szemrevételezni Magyarország első IMAX rendszerű mozijának teljes műsorát, ami egész pontosan 2 filmből állt. A rendszer technikai leírásától és működésének ismertetésétől ezúttal eltekintenék, aki érdekel, az utánanézhet többek között a Wikipedia magyar oldalán is.
Tehát az első dolog, ami a mozi területére érve szembetűnt, az a hatalmas belső tér és a rengeteg kiszolgálóegység jelenléte. Összesen 3 darab 'popkornos' stand lőtt mentem el, ami több mint elég, figyelembe véve az árakat, amelyek ugyan semmivel sem drágábbak más mozikhoz képest, ám ettől függetlenül sokallom őket. A helyjegy ára 1350 forint, ami nem is sok ahhoz képest, hogy a jelenleg legfejletteb filmvetítési technikát van szerencsénk megtapasztalni. Ehhez persze hozzájön, hogy a filmek hossza mindössze háromnegyed óra, de ez elég is volt, elvégre szemünket így is roppant terhelés éri a nem mindennapi élmény miatt.
Amely émény lenyűgöző (itt jegyzem meg, hogy belépéskor egy 3d-s szemüveget kapunk, amit a vetítés végéig viselnünk kell, lévén agyunk csak ennek segítségével képes összerakni a vetítőgépek által sugárzott, több rétegből álló képet). Tegnap a T-Rex cíművel kezdtem, ami egy paleontológus apa és lánya bárgyú történetét meséli el. Ha ez 'sima' filmen jelent volna meg, a kutyát sem érdekelné, én sem az előtörténet miatt fizettem be rá. Hanem azért, ami az első pillanatoknál megfogott, és azóta sem engedett el: a hihetetlen audiovizualitása miatt. Már az se volt semmi, amikor a bevezető képsorokban az IMAX embléma pörgött jobbra-balra néhány effekt kíséretében, de ami ez után következett...azt mindenkinek látnia kell. A feltárást végző kutató kalapácsának nyomán apró kődarabok pattantak le a szikla felületéről egyenesen a nézők közé...azaz dehogy közé, de a teremben szinte mindenki elhúzta a fejét a virtuális darabok elől, annyira becsapták az agyunkat a készítők. Számtalan ilyen és ehhez hasonló jelenetben volt még részem, a legjobb vitán felül az volt, amikor a T-Rex megindut felém, és egy centire az orrom előtt csattant a fogsora...
A produkció persze nem véres, lévén a fiatalabb közönséget célozta be, de ahogy láttam, mindenki elégedetten állt fel a székből a végefőcím lefutása után. Hasonló jókat tudok mondani a Nagy mélység titka című filmről. A téma persze merőben más, a megjelenítés azonban nem kevésbé lenyűgöző. Csodálatos, élettel teli tengeri világ elevenedik meg a szemünk előtt, nem győzzük a hatalmas vászon minden egyes pontját szemügyre venni a lenyűgöző részletesség miatt. Itt nincsenek hatásvadász jelenetek, csak a tenger élővilága és mi, nézők, akik úgy érezzük, hogy magunk is a barna moszaterdő burjánzó rengetegében úszkálunk minden gondunkat elfeledve, csak és kizárólag a természet alkotta szépségekre koncentrálva.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy legalább egyszer nézzen meg egy IMAX filmet, lévén ez a jövő, a mozizás következő dimenziója, amely tömeges elterjedésének egyenlőre gátat szab a vetítéshez szükséges berendezés és a filmek forgatásának horribilis ára, azonban egyre inkább jellemző lesz, hogy a multiplexek számára készülő filmeket IMAX kamerákkal is felveszik, hogy így népszerűsítség ezt a remek, új technikát.
(Néhány héttel ezelőtt a National Geographic Channel-en láttam egy IMAX-ról szóló dokumentumfilmet, ám az ott bemutatott filmszínházak sokkal nagyobbak voltak annál, ami hazánkban van, ezért először kicsit csalódtam, amikor megláttam a 'csupán 2x mozivászon' nagyságú trapézt a falon. Ez a csalódottság azonban rögtön elmúlt a filmnézéssel töltött első másodpercek után.)
