Már az általános iskolában oktatják, hogy az atomot egy (pozitív töltésű) proton, egy (semleges) neutron és több-kevesebb (negatív) elektron alkotja. Úgy harminc évvel ezelőtig még azt hitték, hogy a fenti tézis helytálló helytálló, azaz hogy a protonok és a neutronok elemi részecskék, később azonban kiderült, hogy ezek is még kisebb részecskékből épülnek fel. E részecskéket kvarkoknak nevezték el (James Joyce: Finnegan ébredése c. novellája alapján).
A különféle kvarkváltozatok száma igen tekintélyes: legalább hat „íz” létezik, ezeket a felfelé, lefelé, különös, bájos, alsó és felső jelzőkkel látták el. Valamennyi ízhez három „szín” tartozik: a vörös, a zöld és a kék (nyomatékosan meg kell jegyeznem, hogy e jelzők csak címkék: a kvarkok sokkal kisebbek a látható fény hullámhosszánál, ezért a szó megszokott értelmében nincs színük). A protonok és neutronok három kvarkból állnak, mindegyik más színű. A protonban két fölfelé, és egy lefelé kvark van, a neutronban két le- és egy fölfelé kvark. A többi kvarktípusból is összeállíthatunk részecskéket, ezeknek azonban sokkal nagyobb lesz a tömegük, és nagyon gyorsan elbomlanak protonokra és neutronokra.
Röviden ennyit, persze még mélyebben is vizsgálhatnánk az atommag fölépítését, jelen pillanatban azonban bőven elegendő ennyi információ ahhoz, hogy a következő bejegyzéseket gond nélkül megértsük.