1956-ig úgy vélték, hogy a fizika törvényei az úgynevezett C, P és T szimmetriák mindegyikének engedelmeskednek. A C azt jelenti, hogy a törvények azonosak a részecskékre és az antirészecskékre is. A P ugyanazt a törvényszerűséget biztosítja a jelenség és a tükörképe esetére is (például a jobbra forgó részecske tükörpárja a balra forgó részecske). A T értelmében a részecskék és antirészecskék mozgási irányának megfordításával a rendszer visszatér korábbi állapotába, azaz ugyanazok a törvények érvényesek akkor is, ha az idő visszafelé halad.

1956-ban Tsung-Dao Lee és Chen Ning Yang felvetette, hogy a gyenge kölcsönhatás nem engedelmeskedik a P szimmetriának. A gyenge kölcsönhatás köveztében a Világegyetem másként fejlődik, mint ahogy a tükörképe fejlődne! Közben az is kiderült, hogy a gyenge kölcsönhatás a C szimmetriának sem engedelmeskedik. Emiat az antianyagból felépült Világegyetem máshogy viselkedne, mint a mienk. Egy ideig hasonló huzavona volt az egyesített CP szimmetriával is, aztán Cronin és Finch felfedezték, hogy a K-mezonok bomlása során még a CP szimmetria sem érvényes. Ezzel kimutatjuk, hogy ha a részecskéket antirészecskékre cseréljük és a tükörképet vizsgáljuk, de nem fordítjuk meg az időt, akkor a Világegyetem nem viselkedik ugyanúgy! A fizika törvényeinek tehát meg kell változniuk, ha megfordítjuk az idő irányát…