Mostani bejegyzésem rövidebb lesz az átlagosnál, mivel tartalma rendkívül elvont, nyitott elmét kíván a befogadásra, ám segíteni fog abban, hogy könnyebben megértsük majd a soron következő észrevételeket.
Ha elhisszük, hogy a világegyetem nem a saját feje után megy, hanem szigorú törvények irányítják, akkor előbb-utóbb össze kell hangolnunk a részleges elméleteket, hogy az egységes elmélettel mindent leírhassunk a világegyetemben. Az általános, egységes elmélet keresése azonban alapvető ellentmondást hordoz. A tudományos elméletekről fentebb vázolt elgondolások azon a feltevésen alapszanak, hogy az ember értelmes lény, aki szabadon, tetszése szerint tanulmányozhatja a mindenséget, és a látottakból logikus következtetéseket vonhat le. Ilyen esetben ésszerű a föltételezés, hogy egyre közelebb kerülünk a világegyetemünket kormányzó törvények megismeréséhez. Ha azonban valóban létezik az egységes, átfogó elmélet, akkor az valószínűleg a mi cselekedeteinket is megjósolja. Ezért maga az elmélet határozza meg a feltalálására irányuló kutatások eredményét! S ugyan mi biztosítaná, hogy éppen a megfelelő következtetéseke vonjuk le tapasztalatainkból? Nem határozhatná-e meg –ugyanakkora valószínűséggel- esetleg azt, hogy kifejezetten rossz eredményre jussunk? Vagy egyáltalán semmilyenre sem?