Következő bejegyzésemben szó esik majd csillagokról, az időről, és a gravitáció téridőre kifejtett hatásairól.
Az idő lassabban telik egy olyan hatalmas tömeg közelében, mint a Föld. Összefüggés van a fény energiája és frekvenciája (erősen leegyszerűsítve a fényhullámok száma adott intervallumban) között. Minél nagyobb a sugár energiája, annál nagyobb a frekvenciája. Ahogy tehát a fény fölfelé tör a Föld gravitációs mezejéből, energiát veszít, azaz a frekvenciája csökken. 1962-ben két nagyon pontos órát helyeztek el egy víztorony alján és tetején. A földhöz közelebbi óra lassabban járt.
A relativitás elméletben nem létezik abszolút idő, ehelyett mindannyiunknak saját, belső időmércénk van, mely attól függ, hol tartózkodnunk, és hogyan mozgunk.
1915 előtt a teret és az időt stabilan felépített arénának hitték, amelyben lejátszódhatnak az események, de amelyet nem befolyásolnak a benne történtek. Igaz volt ez még a speciális relativitás elméletre is. Testek mozgottak, erők vonzottak és taszítottak, az idő és tér azonban közömbösen, változatlanul hömpölygött tova. Természetesnek számított a föltételezés, hogy az idő és a ér a végtelenbe tart.
Merően más a helyzet az általános relativitás elmélet szerint. A tér és idő dinamikus mennyiségekké váltak: egy test elmozdulása, egy erő hatása megváltoztatja a tér- és idő görbületét, és megfordítva, a téridő szerkezete befolyásolja a testek mozgását és az erők hatását. A tér és az idő nem csupán befolyásolják az eseményeket: őket s befolyásolja minden, ami a Világegyetemben történik.